• A tökfejű bálnarokodil

    Imród, a kis bálnarokodil, a Sótalan-laguna szélén lakott. Ő egy ici-picit bálna volt és egy fikarcnyit krokodil. Fehér-fekete bőrét édesanyjától, a repülő bálnától örökölte, természetét pedig édesapjától a mirces-morcas krokodiltól.
    Imród napsugaras reggelre ébredt. A sima ví­ztükörhöz sétált  és belenézett.
    -Szent kullancs! Kinőtt a szárnyam. Pont olyan, mint az édesanyámé, fehér és érdes-csodálta a frissen nőtt szárnyait. - Szitakötő leszek, vagy inkább …rendőrhelikopéter leszek!
    A kis bálnarokodil a laguna menti sziklához szaladt. Felmászott a tetejére, majd kitárta érdes szárnyait. Placcs, loccsant a sima ví­ztükör. Imród a ví­zfenékig zuhant a szikláról. Lapát mancsaival a laguna partjára evezett és csalódottan ráült egy kőre:
    - Semmire se jók ezek a szárnyak. Én magátólrepülőset akarok, olyat mint  Rendőrheliko Péteré. Nem kellenek ilyen sajáthajtású szárnyak!
    A kis bálnarokodil ni­gy morfondí­rozott a kövön, amikor tüske bökte az oldalát:
    - No, mozdulj, ez az én kövem!-szúrta meg hegyes csőrével Tarvarjú, a fekete madár.
    - Dehogy mozdulok, én ültem ide előbb!-mondta Imród.
    - De ez az én kövem!-ráncolta össze a homlokát Tarvarjú.

    - Addig fel nem állok a kőről, mí­g magátólrepülős szárnyam nem lesz!-í­gy a bálnarokodil.
    - Ha.ha, hát ezért vagy ilyen csipős túró? Ha felállsz a kövemről, adok neked egy olyan magot, amit ha lenyelsz egészben, magátolrepülős szárnyad lesz. - kacsintott Tarvarjú.
    - nill az alku, ide vele!-felcsillant Imród szeme, és az izgalomtól majd kiugrott a szive a helyéből.
    Tarvarjú, a fekete szárnya alól előkotort egy újságpapí­rdarabot, és odanyújtotta a bálnarokodilnak.
    - Ez egy bűvös-eddmeg-tökmag. Olyan magátólrepülős szárnyat varázsol neked, hogy a tejútig  repí­t. Ha lenne füled, a botját sem kellene mozgatnod!

     
  • ingtorrent.com
  • abouttorrent.com
  • storytorrent.com