Később a két szomszéd összedugta a fejét a kapuban.
-Mit üzletelhet a szomszéd a mi tejünkkel? Mióta az Északi Sarkon járt nagyon furcsán viselkedik, szavamra mondom!
A jegesmedve csak üldögélt a fióknyi hallal, nyalogatta, kóstolgatta azokat, körülötte legalább öt üveg tej és tejszín összetöltve: két hal, fél üveg tejtermék, két hal, és kicsit később, étkezéskor apával, anyával és Miskával kenyeret majszolt, sóval és paradicsommal.
Éjszaka jött el a séta ideje a medve számára. Lassan, hogy fel ne melegedjék, hiszen a jegesmedvéknek egy vastag réteg zsiradék van a bundájuk alatt és ha sokat szaladgálnak bizony igen felmelegszenek. A kutyának kellett őrködnie felette.
Amikor az élelem elfogyott a medve továbbra is ott üldögélt az üres hűtőláda mellett és szemrehányóan nézett apára, ahányszor az csak belépett a házba. Miska hol a jobboldali, hol a baloldali szomszédokhoz látogatott el és jó étvággyal szagolt bele a főző lapon található fazekakba. Mindenki megkínálta és egyre csak csodálkoztak, hogy ennek a fiúnak micsoda étvágya van, az anyának pedig elismerésreméltó alakja lett. Látszik, hogy mindennap tornászik, suttogták a barátnői. Egy napon apa benézett az óriási hűtőládába és az megint üres volt, nigy szólt tehát:
Szegény medve mit tehetett volna? A télnek éppen vége volt, jött a tavasz és egyre nehezebben viselte az éghajlati felmelegedést. Apa és az ő „Nagy Fehér” barátja felkészültek az utazásra, de ezúttal legálisan, egy állatvédő szervezet segítségével utaztak, akik még egy kamiont is küldtek értük. Apa elkísérte barátját, hogy megbizonyosodjon afelől, hogy az rendben megérkezik. Oda szállították, ahol találkoztak vagyis az Északi Sarkra, arra a jéghegyre, ahol a fényképek készültek. A jegesmedve beugrott az óceánba, elkapott egy halat és egészben lenyelte, majd apának is hozott egyet. Apa megköszönte, tarisznyájába tette és nigy szólt:
-Majd otthon megeszem, Miskával és az édesanyjával!
És úgy is tett.
