• – Nini, egy papagáj!

    Bobo erre ni­gy szólt:

    – Hülyeség!

    – Mi kéne, te, kicsi madár?

    – Uborka!

    – Hogy hí­vnak?

    – Kuku-bau!

    Hallja ezt a tömeg, és elkezd gyülekezni a műpálma köré. De a pálma ágai között ott sárgállott már Pedró feje is, aki mint tudjuk, Bobót követte. A papagáj ijedten mászott egyre fennebb a műpálmán, Pedró meg utána. S miközben Bobó mászott fölfele, egyrecsak kiabált: Uborka! Hülyeség! Kuku-bau! Mindenki hahotázott, hisz azt hitték, hogy ez egy játék. De ti, gyerekek, gondolhatjátok, hogy Bobó életveszélyben volt – habár azt remélte, hogy a televí­zió, vagy a tűzoltók megmentik, úgy, ahogy a nagy sztárokat szokták, ha azok veszélybe sodródnak.

    De szó sem volt ilyesmiről. Minél magasabbra mászott Bobó  pálmán, Pedró annál veszélyesebben közeledett feléje, és már nyalogatta a szája szélét. Lentről a tömeg pedig bámult és kommentált. Csak egyedül a furasapkás kislány nyújtotta Bobó fele a karjait, és ezt kiáltotta:

    – Röpülj, kicsi, röpülj! 

    Néha mindannyiunknak szüksége van bátorí­tásra, egy jó szóra, vagy egyszerűen csak arra, hogy valaki bí­zzon bennünk. Még akkor is, hogyha sosem vittünk véghez olyan cselekedetet, mint amilyent most véghez kell vinnünk. És nem is vagyunk biztosak abban, hogy meg tudjuk-e csinálni. Úgy, mint most Bobó. Fogalma sem volt arról, hogy esetleg repülni is tudna. De hallotta a kislány biztató szavait, összeszedte minden csepp bátorságát, a kislány felé ugrott, és elkezdett csapkodni a szárnyaival, és pontosan a lány vállán landolt, az összegyűltek nagy örömére.

     
    Előző mese A barátnőm, Lustika
    1
    Következő mese A szavak forrása
  • ingtorrent.com
  • abouttorrent.com
  • storytorrent.com