• Taní­tó: De, hogyhogy?

    Emma: Én én a babáimmal szeretek játszani...

    Taní­tó: De...dehát az ábécét meg kell tanulni!

    Ella: És én, én meg a labdával szeretek...játszani...

    Taní­tó: Dehát az ábécé is fontos!

    Emma: De ezek a betűk nekünk nem kellenek...semmire se jók...Olyan unalmasak...

    Ella: ..és gőgösek!

    A taní­tóbácsinak nem volt mit tennie. Kénytelen volt kiengedni őket játszani, egész naphosszat! Amí­g be nem esteledett.
    Miközben ugróköteleztek, egy dalocskát énekelgettek, amelyet saját maguk találtak ki, és valahogy ni­gy hangzott:

    Irkafirka az irkában
    Nem vagyunk az iskolában!
    Három póknak kilenc lába,
    Úgysem megyünk iskolába!

    Mi csak játszunk boldogan,
    Reggel, este, gondtalan,
    Minek nekünk iskola!
    Egyikünk se ostoba!

    Emma: Oh, de elfáradtam...És nézd, este lett...És ááá...álmos lettem...
    Ella: Én is álmos lettem.

    Ella és Emma most éppen mélyen alszanak, hisz a játszásban nagyon elfáradtak. De ők nem tudják, hogy betűk nélkül a világ veszélyben lenne.
    A betűk mindenütt ott vannak, nélkülük nem boldogulunk. Nem léteznének levelek, mert nem léteznének postací­mek. A szilvalekvárt lecsónak néznénk, hogyha nem lennének a befőttesüvegek felcí­mkézve. De még az is megeshetne, hogy nem tudnánk, hogy kik vagyunk, hisz a saját neveinket is szintén betűkkel ni­rjuk le.

     
  • ingtorrent.com
  • abouttorrent.com
  • storytorrent.com