így az ezredes hernyók a lábuk számából eredő, rangjuknak megfelelő hangzatos neveket viseltek. niltalában húsznál nagyobb páros számokat tartalmaztak a nevek, amelyeket a „- láb” végződés követett. A számok kettesével növekedtek, attól függően, hogy gazdájuk hány győztes csatában vett részt, és hogy ott milyen érdemeket szerzett. Ösvényjáró Hetvenláb harmincöt rangjelzést viselt az egyik vállán is meg a másikon is. Mindezidáig ő volt az egyetlen, aki a hetvenes számot elérte.
Szülei halála után Mirmidonna minden percét együtt töltötte a három algenerálissal meg a tizenkét tanácsossal, és állandóan azon tanakodtak, hogyan menthetnék meg az országot a szürkesáskáktól. De most is, mint mindig, három óra már eltelt és még a rangjelzéseik számáról vitatkoztak az egybegyűltek. A három generális, Könnyenlépő- meg Gyorsanfutó Huszonkétláb és Mindentudó Huszonnégyláb azt állították, hogy a legutóbbi csatában is sok új lábrangot szereztek, de a megfigyelő állásokba helyezett cserebogarak lepottyantak a fákról, és nigy nem jegyzetelhették a dicsőséges, elévülhetetlen tetteiket.
- Legyen világos, - mondta Mirmidonna – hogy a neveiteken a következő csatáig nem fogunk változtatni!
Erre zúgolódás támadt, de nemcsak a három generális, hanem az összes tanácsnok morgolódni kezdett. A legutolsó csata óta mindannyian tiszteletlenekké váltak.
A királykisasszony csak nézte őket elszörnyülködve, még a szája is kiszáradt, és amikor fel szeretett volna állni, hogy kicsit eligazítsa magát, akkor látta, hogy Mindentudó Huszonnégyláb rátaposott a szoknyájára és nem engedte megmozdulni.
