Az ő fehér titkos útján Csillagfény végére jutván, A csillagok kialszanak, Aztán újra meggyulladnak, S szén-ezüstként felragyogva, Télapónak világolnak!
Apó megállítja a szánt, S az angyalokhoz felkiált: -Ne hányjatok több csillagot, S üstököst, mert meggyulladok! Tapsifüles, szegény reszket, Fél a nagy füsttől idelent...
Kordé megrakva csillaggal, S egy ügyetlen dundi angyal Felborírotta azonnal! Égő, füstös csillagúton Nyúl a szemét behunyta, S a szánkót is így húzta!
|
|