- Ez egy igaz mese. Ismerem magát a szakácsnét. Fogalmatok sincs, hogyan kell mesét mondani. No, még egy esélyetek van, és azzal annyi! Tán csak nem fogok egésznap várni rátok. Ha most sem sikerül, hát bizony az enyémek vagytok mindörökre!
A két fiú, immár utoljára, tanácskozni kezdett. Végül, a boszorkány türelmetlenkedése hatására, mesélni kezdtek:
- Volt egyszer egy törpe, úgy hívták Kiki.
A boszorka hallgatott, mert, ő ugyan nem látott még törpét, de azért azt sem mondhatta, hogy hazugság.
- Å volt a legóriásibb törpe.
A boszorka még mindig hallgatott, mert nem tudott nekik ellentmondani. Ki annak a megmondója, hogy milyen magas legyen egy törpe?
- A törpe legjobb barátja Mimi óriás volt. Å volt a világ legtörpébb óriása. Jó barátok voltak. Egy napon elmentek, hogy meghódítsák a legcsúnyább szépség szívét. A legcsúnyább szépség a legbecsületesebb tolvaj lánya volt, akinek minden vagyona egy alma volt. Ez az alma volt a legpirosabb zöldalma és énekelni is tudott. Minden este a legvidámabb szomorú dalokat énekelte. Ezek azok a dalok, melyek az ember lelkét édes keserűséggel töltik el.
A boszorka mocorgott egy kicsit, de nem szólt semmit. A fiú folytatta a mesét:
- Mikor a tolvaj házához értek, tanakodni kezdtek. Mindkettejüknek egyformán tetszett a lány. Most verekednünk kell? - kérdezték. Mert ez nem lenne jó, hisz barátok vagyunk. Kiki és Mimi – legendás barátság.
Ekkor mindkét fiú elhallgatott.
- És, és? Mi történt ezután?
- Elmondjuk, de tudd meg, hogy mi vagyunk Kiki és Mimi. Elmondjuk, ha kitalálod, melyikünk Kiki, és ki a Mimi.
