-Van egy meglepetésem számodra! Gyere!
Amikor kiléptek mindketten a pincéből, Pufi elámult: az égből óriási fehér pelyhek hulltak, amelyek éppoly puhák voltak, mint az ő bundácskája. A pelyhek a járdára hulltak és vastag hóréteget szőttek.
-Ez számodra az első hó. – mondta Kormos Pufinak.
És gyönyörű volt látni, ahogy ezek a hópelyhek csak hulltak, hulltak és egyre többen szálltak az égből a föld fele. Néhány percig álltak a havazásban, és egyszercsak a fűtőház felől fény árasztott el mindent.
Egy nagy bíborvörös szánkó szállt feléjük, amelyet öt rénszarvas húzott, és amely telis-tele volt csomagokkal, ajándékokkal, a szánkón pedig egy nagyhasú, fehér szakállas, fehér fürtös öregapó ült. Pufi a kutyaösztönétől vezérelve azonnal ugatásba kezdett. Ekkor az apó észrevette őt, megállította rénszarvasokat, leszállt a szánkóról és odalépett Pufihoz, meg Kormoshoz. Pufi annyira meg volt ijedve, hogy Kormos jobbnak látta, hogyha gyorsan a fülébe súgja:
-Ne félj, hisz ő a Télapó! Minden évben eljön, hogy ajándékokat hozzon a gyermekeknek.
Kormos látta, hogy kis barátja mennyire ijedt, ölbevette a kis reszkető kutyust, és szeretettel megsimogatta.
-Hogy hívnak, kiskutya?
Pufi válaszként a Télapónak ezt vakkantotta:
-Pufi... nirva vagyok, és Kormoson kívül senkim sincsen.
A Télapó egy pillanatig gondolkodott, félrehívta Kormost, és valamit súgott a fülébe. Aztán Kormos odalépett Pufihoz, és nigy szólt.
-Pufi! A Télapó két testvértől egy olyan levelet kapott, amelyben egyikük egy kutyust, a másik meg egy cicust kér ajándékba. Télapó ránk gondolt, hogy mi legyünk ennek a két testvérkének az ajándékai.
Pufi egyet bólintott, és máris fent ültek a szánon.
És nime, az árva kiskutya szomorú története egy gyönyörű tündérmeseként ér véget. A két kisgyermeknek határtalan volt az öröme, amikor reggel megtalálták a csizmájuk mellett a kutyust meg a cicust.
Ma Pufinak egy olyan saját kis ólja van, amelyre még a nevét is fölírták. Kormos is gyakran meglátogatja. Főleg olyankor, amikor Pufi csontot kap, és Kormossal testvériesen megosztja.
Pufi gyakran gondol az édesanyjára, aki most már az égben lakik... És gondol a Télapóra is, aki jövőben ismét eljön... a havazással egyszerre.
