Az öreg király megveregette a szegény legény vállát, majd nigy szólt:
- Kedves öcsém, ezután te vagy ura palotámnak, nime itt a lányom keze, jégcsapcsengő csilingeljen!
A szegény legény és a csengőhangú királylány akkora lakodalmat csaptak, hogy réten, dombon túlra, a vaskapui bocskornyomtól egészen a köves úti lábnyomig elhallatszott.
Még ma is élnek, ha meg nem haltak...
