• A katonák fűt-fát felkutattak, még a gyilkosgalóca fehér gallérja alá is belestek, mégsem találták a hang gazdáját.

    - Bújj elő, bújj elő, te csengőhangú, madárfüttyű akárki! –csalogatták a katonák a királylányt.

    De a lány nem akart előbújni a palotájából:

    A réten innen, dombon túl,
    Vaskaputól bocskornyira,
    Köves úttól lábnyomnyira,
    A gyilkosgalóca tövében,
    Egy barlangnak közepében,
    Jégvirágos palotában,
    Hidegvizű tavacskában,
    Hat vak lazac táncra perdül,
    Ici-pici jégcsap csendül.
    Akármibe fogadom,
     Magam meg nem mutatom.

    Ekkor a katonák a barlangnyilás mellé telepedtek, és  lett ott ám dinom-dánom! Három nap és három éjjel mulattak. Ettek-ittek, ugrándoztak, bukfenceztek, cigánykereket vetettek, s a korsójukat, kannájukat, késüket és villájukat, sisakjukat, páncéljukat, elmirzselt-morzsált elemózsiájukat, mind a lyukba vetették.

    Nem is gondoltak arra, hogy milyen nagy kárt tettek, hisz  a sok lim-lom teljesen ellepte a hidegvizű tavat. Sí­rt a királylány, zokogtak a halak, bánkódott a hidegvizű tó, és éktelen haragra gerjedt a birodalom királya:


    - Ettetek-ittatok, mulattatok,
    A sok lim-lomra  nem vigyáztatok!
    A kis tavamat beszennyeztétek,
    A palotámat tönkretettétek.
    A heje-hujából most már elég,
    Szikrázik a szemem, a dühtől ég!

     

     
    1
    Következő mese Az íBÉCÉ meséje
  • ingtorrent.com
  • abouttorrent.com
  • storytorrent.com