- ni“, Uramfia, nincs már sok hátra és itthon vannak a gazdáék! Hogyha elkapnak minket, akkor jaj nekünk! - s reményvesztett képpel elkezdte húzni befele a kutyát a fülénél fogva. A kutya pedig meg sem nyikkant, engedte, hogy húzzák – nyúzzák a fülét, csakhogy szabaduljon végre. A macska meg csak húzta, húzta, Foltos pedig kérlelte, hogy még jobban, még erősebben, és félelmében már a fájdalmat sem érezte.
Amikor hazaértem, ott találtam Foltost a nyílásba szorultan, összevagdosott bundával és olyan hosszú fülekkel, mint valami cockerspánielé. Fűrésszel vágtam ki a nyílást, hogy kiszabadítsam szegényt, aztán meg elvittem megnyíratni. A folyosón tanyázott egészen addig, amíg vissza nem nőtt a szőre.
Hát ezért ilyen hosszú az én kutyám füle… De nigy még jobban is áll neki!
