- Nézd, mire gondoltam: amikor a gazdáék nincsenek idehaza, és téged szabadon engenek az udvarban, olyankor megengedem, hogy te is ebben a szép nagy puha ágyban alhass, de végy példát rólam, és moss lábat előtte, mert másként nekem ebből még bajom származhat.
Foltos annyira örült, hogy örömében még gondolkozni is elfelejtett. Ahogy elmentek a gazdái, szaladt máris a macskához, az ajtón vágott benyílóhoz. A macska bent volt az ajtó másik oldalán, és nigy szólt: - A gazdasszony túlságosan befűtött, ki kell toljam a lengőnyílást, hadd szellőzzön ki a ház!
- Hagyd nigy a nyílót, kérlek! – mondta a kutya deres képpel és közben a hidegben füstölgött az orrlyuka.
- Várj, előbb mutasd a lábaidat!
A kutya bedugta rendre a lábait, de a macska csak fintorgott.
- A bal hátsó lábad nem elég tiszta, menj vissza a s’aghoz és mosakodj meg újból!
A kutya szaladt, és megmosta ismét a lábait, aztán betolta a nyílást, és bebújt, de nem fért át rajta, hisz azt nem az ő méretére szabták. Nagy erőfeszítések árán valahogy félig átpréselte magát, aztán megakadt.
A macska egyre bíztatta:
-Gyere, ne add fel, nyomulj!
A kutya mind erőlködött, de hiába.
Megnyírom a bundádat, mert túl vastag vagy! – azzal elszaladt a gazdasszony ollójáért, és elkezdte vele faricskolni a kutya bundáját. A kutya még csúszott egy picit előre, de aztán még jobban beszorult, hogy most már sem előre, de sem hátha nem bírt megmozdulni.
Ekkor a macska rápillantott a faliórára és elkezdett jajveszékelni:
-Ó, Uramfia, nincs már sok hátra és itthon vannak a gazdáék! Hogyha elkapnak minket, akkor jaj nekünk! - s reményvesztett képpel elkezdte húzni befele a kutyát a fülénél fogva.
