Két sárga hörcsög, akik a macskától való félelmükben nem szoktak kijárni, most ők is megjelentek, és fölmásztak a szemközti ablakpárkányra. Érkezett a szamár is, két hátsó lábára emelkedve beállt a két hörcsög közé. És mivel egész délelőtt a káposztáskordét húzta, hogy majd belesántult, azt kérzezte a sárga színű szomszédoktól:
- Hát, mit dógozott, hogy nigy elfáradt?
A hörcsögök rosszkedvűen az esős idő miatt, no meg a sok zsákcipelés okozta hátfájás miatt, ugyanis megengedtem nekik, hogy ők is téli tartalékokat gyűjtsenek a mezőről, csak ennyit feleltek:
- Mit dolgozott volna, hisz sosem cipekedik, mint mi. A gazda az orra elé tolja a kész ételt.
A tyúkok ezt kotkodácsolták: - Akkor tojik, netalán?
De erre a kakas:
-Nem is tud olyant tojni, mint ti, sem énekelni úgy, mint én!
-Hallgass, mert te vagy a hibás, - mondták a tyúkok – mert nem kukorékolsz elég hangosan és ő, szegény nem hallja!
- Micsodaaaa? A gazdát is az én kukorékom költi, hisz három mérföldön túl is elhallatszik, s aztán a csergőórája elromolhat, de az én hangom soha! – s akkorát kukorékolt erre, de akkorát, hogy a körbenállók befogták a füleiket, de a macska csak átfordult a másik oldalára. A kakas ekkor még egyet kukorékolt, s most az ablaküvegek mind szétrepedtek. A macska is ijedten felugrott, és meglátta a sok bámuló arcot. Szörnyen földühödött a kutyára, mert őt okolta azért, hogy mindenki megtudta, milyen lusta állat ő. Elhatározta, hogy megbosszulja, amiért a kutya ilyen szégyent hozott rá.
Másnap odament a kutyához és a farkát a lábai köré kanyarítva nigy szólt:
