Kacifánt, védett tartalmú kereső gyerekeknek

Több órát maradtunk a városban, többek között vásároltunk egy gumicsontot Pitónak.

Mire hazajöttünk nagy csődület volt a házunk körül: mentőautók, rendőrök de még tűzoltóautó is volt. A tűzoltók 3 szakállas embert szedtek le a tetőről. Nagyapám odaszaladt egy rendőrhöz megérdeklődni mi a szituáció A rendőr ezt válaszolta:

-Betörést észleltünk, de a tolvajokat nem a házban, hanem a háztetőn találtuk, akik azt mondták, hogy csukjuk inkább le, csak ne érezzék többet ezt a korcsot.

Közben a tűzoltók lehozták őket és megfigyelve a nadrágjukat, szakadást és vérfoltokat észleltem. Megéreztem Pitót a lábamnál és rájöttem, hogy ő áll a dolgok mögött.

Közben mindenki a három sí­ró tolvajt nevette, akik egy láthatatlan kutyáról hablatyolnak.

Ekkor előálltam és azt mondtam, hogy igaz amit a rablók mondanak. Kinevettek. Mérges lettem. Azt gondolják, hogy bolond vagyok? Odaadtam Pitónak a gumicsontot. Pitó röptében kapta el. A gumicsont 50 centivel a föld felett keringeni kezdett. Ekkor mindenki megijedt és felmászott egy- egy fára. A rendőrök, biztos ami biztos, a golyóálló mellényüket is felvették, a mentősök elővették az újraélesztésre használt tappancsokat, a falusi kofák kereszteket vetettek és imádkoztak. A faluban félre verték a harangokat. Nagyapámmal gurgulázva hahotáztunk miközben Pitó már ugrált a gumicsonttal. Közben megérkezett a TVR versenyezvén BBC- vel. Élőben közvetí­tette hí­resebbnél hí­resebb TV csatorna, Pitó kicsi gumicsontját. Megszólal a telefon és Woody Allen beszél valami szerzői jogról. Megszólal megint egy telefon és felébredtem:

-Rosszat álmodtál fiacskám? Gyere, induljunk gombászni.

-Pitót visszük?- kérdeztem nagyapámtól aki felköltött

-Persze.

-Csak nehogy megegye a cigányvargányát, mert láthatatlanná válik - mondtam

-Ó neked mindig csak a hülyeségeken jár az eszed, na gyerünk.

Vége
 

A város neve Csöröge volt. Sokszor jártam már ott. Kirándulni mentem, csak sétálni, cirkuszba és nem utolsó sorban a Kis tér miatt. Tudni illik, a Kis tér nem volt olyan kicsi. Volt ott egy játszótér. De erről később lessz szó. Most a családdal mentünk sétálni. Sétálás közben kikönyörögtem hogy együnk banání­zű fagylaltot. Hat órakor hazaértünk. Apukának még el kellett mennie dolgozni. Anyuka bevásárolni ment. Én nagymamáékkal kártyáztam. Majdnem elfelejtettük Pitot. Szerencsére odajött és megnyalta a lábam. Másképp ma már nem kapott volna vacsorát. Hétkor hazajött anyuka. De meglepetésemre egy nénivel jött. Nem tudtam mi a neve.A végén bemutatkoztam és nem kellett bemutasson. De anyu kérése tanulás előtt nem volt olyan jó mint máskor. A néni előtt kimondta a tiltott szót:
- Szamócám! Kérlek hozd ide nekem a kávéscsészéket!
- Anyu! Gyere be a szobámba!!
Kis sí­rás után..:
- Anyu! Már százszor elmondtam hogy ne hí­vj Szamócának!Nem szeretném hogy megtudják az iskolában.
Ekkor eszébe jutott anyunak a tanulás.
-Menj tanulni! és igérem nem szólitalak Szamócának.
- Jó... de a kávés csészék?
- Majd oda viszem én.
- Hagyad csak- probáltam el tolni pár percel a tanulást- Viszem én! De ne felejtsd el hogy megí­gérted!
Ekkor a néni- akiről megtudtam hogy Rózsi néninek hí­vják- benyitott és azt mondta hogy sietnie kell mert öt perc múlva nyolc óra. Tanultam majd egy picit gitároztam és vacsoráztam. Vacsora közben megnyalta valami a lábam.
- Pito! Neki is kell vacsora!- mondtam.
- Hát persze Pito! Még nem lett látható?-kérdezdte nagymama.
- Úgy látszik nem.- feleltem én nagyapa helyett.
- Holnap már majdnem biztos hogy látható lessz?- kérdezdte nagymama.
- nagyapa azt mondta hogy maximum három napig tart ez a borzasztó időszak.
Közben nagyapa megetette, megitatta a kutyát. Másnap iskolába kellet mennem. A házi feladatok meg voltak csinálva. Minden jól ment. délután öt órakor hazaértem. Pito látható lett. Minden jó ha vége jó.

VÉGE

 Bementünk a könyvtárba és ott megláttam egy könyvet amelyen ezt irta: A láthatatlan kutyaés a varázsló ez nagyon felkeltette a figyelmemet, kinyitottam és eltűnt a könyv eltűnt körülöttem minden ami addig ott volt és akkor láttam, hogy egy szép tisztáson vagyok. Ott minden olyan szép volt épp az erdő közepén álltam tétlenül nem tudtam merre induljak ekkor egy hang szólalt meg. Kövess engem és megtudod egy érdekes kis manócska jött elő a bokorból, és én csak mentem utánna.Egy kis gomba elött megált és ni­gy szolt ez az én szerény hajlékom kerülj bejebb bementem és egy nagyon szép kerek asztalt láttam telis tele volt finomabnál finomabb ételekel leültünk, és a manó azt kérde tőllem: mi járaiban jársz mire én ezt válaszoltam a kutyusom megevett egy cigányvargánya gombát és láthatatlanná vált. A manóigy szolt én nem tudok segiteni mert csak a te bátorságod segithet, ha megeszel te is egy ugyanojan gombát akkor a kutyád vissza változik és te is a régi leszel.Elkisért oda ahol találkoztunk és mgpillantottam a kapu amely vissza vezet a könyvtárba ott minden ugyanugy volt. Gyorsan hazasietem a kutyámhoz és én is megetem egy gombát máris láttam, hogy a kutyám fut hozzám. Azóta boldogan élek a kutyámmal és a szüleimmel.

 Teltek-múltak a napok és Pitó még mindig láthatatlan volt. Már kezdtem aggódni érte. Egy keddi napon nagyapa rám szólt, hogy menjek lefeküdni. Már bújtam be az ágyba és bár nem láttam Pitót, de tudtam, hogy ott van velem és mondtam neki:
- Jó éjszakát Pitó!
- Jó éjszakát neked is!
- Pitó, te tudsz beszélni?
- Igen.
Pitó bevallotta nekem, hogy amióta láthatatlan lett tud beszélni.
 Kora reggel felfedezőútra indultunk Pitóval az erdőbe. Odaértünk a gombászó helyre amikor megláttunk egy kicsi manót. A manó remegni kezdett és látszott rajta, hogy nagyon fél. Megkérdeztem tőle:
- Miért félsz annyira?
- A melletted levő kutya feni rám a fogát.
- Látod a kutyámat? - kérdeztem meglepetten
- Igen, hiszen én varázsoltam el.
- De miért tetted ezt?
- Azért, mert a kutyád meg akart enni.
- Na és ezt, hogy lehet gyógyí­tani?
Már éppen szólni akart, mikor egy hangot hallottam.
- Ébredj, drága gyermekem, mert elkésel az iskolából!
 Bevallom nem ment könnyen az ébredés, de nagy meglepetésemre, amikor felébredtem, Pitó ott riszálta a farkát az ágyam mellett és nyalogatta a kezemet. Örömömben az ölembe kaptam és éreztem, hogy viszonozza a szeretetem.
 Boldogan kí­sért el az iskoláig, mint mindig és mikor kijöttem, ott várt rám tágra nyitott szemekkel és együtt sétáltunk hazafele. Ebédre olyan finom gombapaprikást ettünk, amilyent csak nagyapa tud készí­teni.