Pito láthatatlanná változott
Az erdő egyre csábítóbbnak tűnt ahogy a dombokat piros és sárga színű levélruhába öltöztette. Nagyapámmal a kertben ástunk, ő hirtelen abbahagyta a munkát, hosszan az erdő fele nézett, majd csak ennyit mondott: "gyere!". Jómagam azonnal eldobtam az ásót, magamra húztam egy pulóvert, meg egy bakancsot es már indulhattunk is. Fekete Pitó eddig várt. Kiértünk a faluból és megmásztuk a dombot az erdő fele haladva. Pitó elöl szaladt repülő fülekkel, eltávolodott, majd visszajött közénk. Beérve az erdőbe nagyapám sárga gombákat és vargányát kezdett gyűjtögetni. Egy nagy kalapú, éles színű gomba hívta fel a figyelmemet.
- Nézd, nagyapa, nézz oda, milyen szép gomba! Nagy, a kalapja rózsaszínű és a törzse vöröses sárga.
- Igen, valóban szép. - mondta nagyapám – Úgy hívják cigányvargánya, de nem ehető.
Közelebb mentem a gombához, hogy megszemléljem, de Pitó megelőzött , megszagolta a gombát és még mielőtt megakadályozhattam volna, megette. Majd eltűnt csodálkozó szemeim elől.
Nagyapa tovább gombászott és igen hangosan ismételgette: az ehető gombának jó illata van, míg a mérges gombák... közben lehajolt, hogy kihúzzon egy gombát ... büdösek.
- Nagyapa, kiáltottam, Pitó eltűnt!
- Hogyhogy? - kérdezte nagyapám, miközben felállt – Azt mondod lenyelte a gombát?
- Igen, megette!
- Semmi baj, holnapra elmúlik.
- Gondolod?
- Normálisan el kellene - mondta ő.
Hívtam Pitót és éreztem, hogy a lábam mellett szalad. Lehajoltam és megérintettem lelogó, nagy füleit.
