Kacifánt, védett tartalmú kereső gyerekeknek

 
Az erdő egyre csábí­tóbbnak tűnt ahogy a dombokat piros és sárga szí­nű levélruhába öltöztette. Nagyapámmal a kertben ástunk, ő hirtelen abbahagyta a munkát, hosszan az erdő fele nézett, majd csak ennyit mondott: "gyere!". Jómagam azonnal eldobtam az ásót, magamra húztam egy pulóvert, meg egy bakancsot es már indulhattunk is. Fekete Pitó eddig várt. Kiértünk a faluból és megmásztuk a dombot az erdő fele haladva. Pitó elöl szaladt repülő fülekkel, eltávolodott, majd visszajött közénk. Beérve az erdőbe nagyapám sárga gombákat és vargányát kezdett gyűjtögetni. Egy nagy kalapú, éles szí­nű gomba hí­vta fel a figyelmemet.

- Nézd, nagyapa, nézz oda, milyen szép gomba! Nagy, a kalapja rózsaszí­nű és a törzse vöröses sárga.

- Igen, valóban szép. - mondta nagyapám – Úgy hí­vják cigányvargánya, de nem ehető.

Közelebb mentem a gombához, hogy megszemléljem, de Pitó megelőzött , megszagolta a gombát és még mielőtt megakadályozhattam volna, megette. Majd eltűnt csodálkozó szemeim elől.

Nagyapa tovább gombászott és igen hangosan ismételgette: az ehető gombának jó illata van, mí­g a mérges gombák... közben lehajolt, hogy kihúzzon egy gombát ... büdösek.

- Nagyapa, kiáltottam, Pitó eltűnt!
- Hogyhogy? - kérdezte nagyapám, miközben felállt – Azt mondod lenyelte a gombát?
- Igen, megette!
- Semmi baj, holnapra elmúlik.
- Gondolod?
- Normálisan el kellene - mondta ő.

Hí­vtam Pitót és éreztem, hogy a lábam mellett szalad. Lehajoltam és megérintettem lelogó, nagy füleit.