Frederik, a kis elefánt
ma először maradt otthon egyedül.
Együtt lakott szüleivel az Elefántok erdejében.
Frederik egy nagyon kíváncsi
természetű elefántocska volt.
így hát összeszedte minden bátorságát,
óvatosan kinyitotta
az ajtót, és kilépett a házból.
Tüneményes ormányát lóbálva büszkén sétált végig
az Elefántok erdején és lépten-nyomon
belebotlott egy-egy sétáló ismerősbe:
– Jó napot, Frederik! – köszöntötték az elefántok, akikkel találkozott.
– Jó napot! – válaszolt Frederik,
és felemelte az ormányát.
– Kijöttél egy kis sétára?
– kérdezte az egyik nagybácsi.
– Igen, bácsikám, – mondta Frederik.
– Jól vagy, Frederik? – kérdezte egyik nénikéje.
– Jól vagyok, nénikém, nagyon jól vagyok! – felelt Frederik.
így hát Frederik ment tovább, sétálgatott.
Észre sem vette, hogy már rég
elhagyta az Elefántok Erdejét,
és egy ismeretlen erdőbe érkezett.
Itt egy oroszlánnal találkozott.
Frederik még sosem látott életében oroszlánt.
– Jó napot! – mondta Frederik.
– Az én nevem Frederik. És te ki vagy?
Az oroszlán nem felelt, hanem elkezdett üvölteni,
ahogycsak a torkán kifért. Annyira üvöltött,
hogy a körülöttük lévő fák beleremegtek.
– Mi történik? – kérdezte csodálkozva Frederik.
