Az arcáról le lehetett olvasni,
hogy a varázslás milyen nagy örömmel tölti el.
-Vajon miért csinálja ezt? – kérdezte magában Frederik.
Szinte száz léggömb lebegett könnyedén az erdő fölött,
mindenik gyönyörű színekben pompázott,
és mindenik léggömb nagyobb volt,
mint bármelyik fa.
A léggömbök egy táncoló szivárványra emlékeztettek.
A varázsló észrevette, hogy Frederik a
léggömböket bámulja, és megkérdezte:
-Talán nem szépek a léggömbjeim?
-De igen, de igen. – mondta Frederik.
Azt el kell ismernem, hogy nagyon szépek.
Egyszercsak az oroszlán is előbukkant egy fa mögül,
és elkezdett szokása szerint üvölteni.
Olyan erővel üvöltött,
hogy egy léggömb szét is hasadt.
A varázsló elkezdett remegni.
-Ne félj. – mondta Frederik.
az oroszlán az én barátom,
és nem bánt senkit.
De a varázsló tovább remegett.
-Mondd meg te is neki, hogy nem bántasz senkit.
-kérte Frederik az oroszlánt.
-Frederiknek igaza van. – mondta az oroszlán.
Én csak a saját kedvemre üvöltök. Ugyanúgy,
mint ahogy te is csak a saját kedvtelésed miatt varázsolsz.
Az oroszlán elmesélte a varázslónak,
hogy mennyire
