-Ez egy jó kérdés, – mondta a varázsló
és megkérdezte az oroszlánt:
– Oroszlán, a kis nyuszi tudni szeretné, hogy merre tartunk?
Erre az oroszlán is megkérdezte Frederiket:
-Frederik, de hát merre tartunk?
Frederik sem igazán tudott válaszolni erre a kérdésre,
de mivelhogy ő ment az élen, döntenie kellett, ezért nigy felelt:
-Gyertek, menjünk vissza az Elefántok Erdejébe.
Ismerem az erdőt, a mi házunk is ott van.
Meghívlak benneteket hozzánk.
Az ötlet nem is volt annyira rossz, mert Frederik
szülei már nagyon aggódtak miatta.
Miután Frederik és barátai már nagyon sokat gyalogoltak,
végre megérkeztek az Elefántok Erdejébe.
Az anyja meg az apja nagyon örültek, hogy Frederik hazatért.
-Hol voltál? – kérdezték Frederiket.
-Nagyon messze voltam, – mondta Frederik – és nézzétek, ők a barátaim.
Délután nagy ünnepséget szerveztek, amelyre
meghívták a környék összes elefántját.
Frederik apukája tangóharmónikán játszott,
az oroszlán tubát fújt, a nyuszi a bőgő húrjait pengette,
Frederik dobolt, és a vendégek táncoltak.
Az egyetlen, aki nem táncolt, az a varázsló volt.
Å a táncoló vendégek között állt,
és hatalmas kalapjából léggömböket varázsolt elő.
A léggömbök gyönyörűek voltak, nigy az ünnepség is csodálatos lett.
