megint kivett egy nyulat a kalapból,
az oroszlánnak nagy erőfeszítésébe került,
hogy ne kezdjen el ismét üvölteni.
Hallgatott, mint egy kisegér.
Olyannyira csendes volt, hogy a nyulak
egyáltalán nem féltek tőle.
És aki nem ismeri a félelmet,
annak nincs oka futásnak eredni.
A nyuszi vidáman ugrabugrált a három barát nyomában.
Most már négyen voltak.
És négyesben az út még kellemesebb volt, mint hármasban.
-Nagyfülű, most már te is a barátunk vagy.
–mondták a többiek. – ne félj,
amikor az oroszlán elüvölti magát.
-Å csak azért üvölt, mert kedve telik benne.
mondta a varázsló.
Ez nigy igaz. – mondta az oroszlán
–ilyen a természetem.
És hogy meggyőzze a nyuszit,
ismét üvölteni akart egyet,
de Frederik még időben észrevette,
hogy az oroszlán épp ki akarja tátani a száját.
-Megint kezded?
-Jó, jó, Frederik. Sajnálom. – mondta az oroszlán.
Megígérte, hogy lecsendesedik,
és nem ijesztgeti a barátait.
így mendegéltek tovább a barátok.
-Hová megyünk? – érdeklődött a kis nyuszi.
