- LL?
Mirmidonna jelt adott, és a hernyó kiegészítette a szót a két L betűvel.
- I?
- Igen. nirjátok be az I betűt is. És még egyet próbálhatsz!
Kátrány Ezredes nyüzsgött, mozgott, izgett, dörzsölgette a szárnyait.
- Hmm, ez egy olyan szó lehet, amelyet minden hernyó ismer, valami, amihez szorosan kötődnek. De mi lehet az? Vajon mi?
- Pillangó.
A tömeg éljenzésben tört ki. Az egyik hernyó gyorsan fölmászott és eloldozta a láncait. Å hajlongani kezdett, aztán útjára bocsátották, persze előtte még aláírt egy dokumentumot, melyben nigéretet tett arról, hogy sosem fog lepkékre vadászi, és ezt meg is erősítette azzal a pecséttel, amely mindig ott lógott a kabátján.
Mirmidonna pedig bejelentette, hogy két óra múlva sor kerül a mennyegzőjére, Viráglépő Gerelyvető Ezredessel fognak összeházasodni. Bimbóvárban elkezdődtek az esüvői előkészületek. Mirmidonna aggódott, hisz állandóan változásokra lehetett számítani.
Ahogy a hernyók öregedtek, rendre átváltoztak pillangókká és elhagyták Bimbóvárat. A katonák, kapitányok és generálisok gyűlölték ezt az átváltozást. Miféle játék ez, hogy elveszítjük lábaink nagyrészét! (és csak hat marad a tizen-, huszonkettőből!) Törékenyekké válnak, sérülékeny szárnyaik lesznek, nem ihatnak többé bort, nem hízhatnak többé meg, nem csatázhatnak többé, nem dobálhatnak gerelyt és nem viselhetnek kéregvértet soha – soha többé. De megszépülnek. Hja, kinek kell a szépség! Dehát nem náluk volt a döntés. Siránkozva ugyan, de sajnos bábbá kellett változni még a leghíresebb, többtucatnyi lábbal járó ezredeseknek is.
