Imola Molnar
Hétköznap óvónő vagyok, hétvégén természetjáró. Hétfőn segítek a lurkóknak fából vaskarikát faragni. Kedden mesét olvasok nekik elrabolt királylányokról, hétfejű sárkányokról és rózsaszínű malackákról. Szerdán, közösen megszámolunk egy-két varázs-meggymagot. Csütörtökön a rákjárást és a törpejárást gyakoroljuk. Pénteken beültetjük a kiskertet szegfűvel, bazsarózsával, és máris itt a hétvége.
Szombatonként csomagolok, és már visznek is a cimborák a Székelykőre, vagy evezgetni a Maros vizére. Ha jobb dolgunk nem akad, akkor biciklizünk. Bözödig meg sem állunk! Ha esik, barlangba bújunk és megcsodáljuk a cseppköveket meg a denevéreket.
Vasárnap visszatérek apró lakásomba, és azokról a mészkőgyöngyökről, meredek sziklafalakról, duruzsoló vízesésekről nirogatok, melyektől mindig jókedvem kerekedik. nigy született a Rázelána játék is. Csak a cseppköveket beborító kosztól gurulok dühbe, amit a minap láttam a vaskohi Câmpeneasca Barlangban. Keserűségemben nirtam meg a Csengőhangú királylány történetét.
