Dan Lungu
Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek volt egy orra, egy szája, két szeme és két gyermeke. Ha nem lett volna, miről is szólna ez a mese? Nemigaz? Ilinca, a kislány tíz éves volt, Filip-Rareș, a kisfiú pedig tíz hónapos, és nagyon, de nagyooon szófogadó gyerekek voltak, mint két kis búgócsiga... Hogy, hogy nem, de ez a két kis haszontalan nagyon jól megértette egymást. Amíg Filip-Rareș a kislány ceruzáit majszolta, addig ő hevülten és összpontosítva, még a nyelvét is kidugva a számítógépen játszott. Leginkább a SIMS-et szerette.
Volt ennek az embernek egy felesége is, aki nem volt királylány ugyan, de gyönyörűen tudott mosolyogni. Aztán volt neki egy számítógépe, és néha, egy-egy varázslatos napon megesett, hogy meséket nirt a gyerekeknek. És most hadd mondjak nektek el egy naaaagy titkot: ez az ember én voltam. Pont én, aki úgy hívnak, hogy Dan Lungu. És ha nem lennék, akkor nem mesélhettem volna el..., nem igaz?