Kacifánt, védett tartalmú kereső gyerekeknek

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy ember, akinek volt egy orra, egy szája, két szeme és két gyermeke. Ha nem lett volna, miről is szólna ez a mese? Nemigaz? Ilinca, a kislány tí­z éves volt, Filip-Rareș, a kisfiú pedig tí­z hónapos, és nagyon, de nagyooon szófogadó gyerekek voltak, mint két kis búgócsiga... Hogy, hogy nem, de ez a két kis haszontalan nagyon jól megértette egymást. Amí­g Filip-Rareș a kislány ceruzáit majszolta, addig ő hevülten és összpontosí­tva, még a nyelvét is kidugva a számí­tógépen játszott. Leginkább a SIMS-et szerette.

Volt ennek az embernek egy felesége is, aki nem volt királylány ugyan, de gyönyörűen tudott mosolyogni. Aztán volt neki egy számí­tógépe, és néha, egy-egy varázslatos napon megesett, hogy meséket ni­rt a gyerekeknek. És most hadd mondjak nektek el egy naaaagy titkot: ez az ember én voltam. Pont én, aki úgy hí­vnak, hogy Dan Lungu. És ha nem lennék, akkor nem mesélhettem volna el..., nem igaz?