Nem létezne pénz, mert a bankjegyeken szintén sok a betű, sőt szinte azt mondhatnánk, hogy a pénzt valójában betűkből rakták össze. De mégis a legszomorúbb az lenne, hogyha nem lennének könyvek. Sem filmek, sem számítógép, sem közlekedési jelek, semmi, semmi, semmi! A mi világunk, kedves gyerekek, betűkből épült fel. És az első, a legfontosabb hely, ahol ezek a betűk összetalálkoznak egymással, az az ábécéskönyv. Úgy, hogy elképzelhetitek, kedveseim, hogy az ábécéskönyv betűi mennyire megsértődhettek, amikor mindezt meghallották. El is határozták tüstént, hogy megleckéztetik a két kislányt, és szépen, lassan, észrevétlenül be is lopakodtak az ikrek álmaiba. Emma és Ella, mivelhogy ikrek voltak, szóról-szóra ugyanazt álmodták.
ígyhát Emma és Ella a tóparton ébredtek fel, ahol egy borzasztó mogorva ember halászgatott, akit Morgó bácsinak hívtak, és lássatok csudát, a halak helyett csupa betűket fogott ki tóból a halászbotjával. Magasan az égen szintén betűk röpdöstek. Az úton pedig az emberek és az állatok helyett is ugyancsak betűk jöttek-mentek fel s alá, keresztül-kasul, hosszában-széltében, kedvük szerint: kis és nagybetűk, dőltek vagy függőlegesek, kézzel nirottak, vagy nyomtatottak.
Csak akkor mehettél el mellettük, hogyha nevükön nevezted őket. De Emma és Ella nem ismerték a betűket, nigy esélyük sem volt a haladásra. Ha másképp nem, hát a tavon keresztül kell indulniuk, hogyha haza akarnak menni! Morgó bácsi azt mondta, hogy ha megmondják a kihalászott betűk neveit, akkor ez a betűhal hálából átviszi majd őket a túlsó partra. Úgyhogy Emma és Ella rázendítettek:
Emma: Ez a P betű, a pipa betű, igen, igen! A paprika betű, meg a pompom betű..
Ella: ...meg a paci betű...
Mindketten: paci, paci, paripa, gyí, paci, paripa, nem messze van Kanizsa...
Morcos bácsi: Deb teccik dekeb, deb teccik, halásszunk még...no..halhal..hallgassátok csak..megint húzza a halacska...kabás van megint...kabás van...
