- Látod mi történt? – mondta a barátnőm, Coco. Mindig mondtam neked, hogy ne hagyd a kutyát a macskával, mert eltanulja tőle a förtelmes szokásokat, de nem hallgattál rám!
- Dehát nem hagytam őket együtt, hisz mielőtt elindultam volna dolgozni, még mindketten a helyükön voltak, csak hát... Foltos a saját házában van, az udvar közepén, éjjel – nappal, legtöbbször láncra verve őrzi az udvart. Csak télvíz idején ülhet idebent a konyha melletti folyosón, a kosarában.
Képzeld! Esik, hideg van, és a kávébarna, feketefülű, kékszemű macska épp jődögél elő a kertből, megtapogatva mellső lábaival a köveket, mintha azt latolgatná, hogy azok elég érdemesek–e arra, hogy ő a bársonyos lábaival rájuk lépjen, közben pedig kihívóan a kutyát nézve, aki a láncában vergődik. Elsétál előtte, aztán hátat fordít neki, ritmikusan mozgatja a magasba tartott farkát és a bejáratnál fejével megböki a kis benyílót, amit a gazdáék kimondottan az ő kedvéért vágtak az ajtóba.
Néha a gazdasszony (azaz én) a kutyának is megengedi, hogy bemenjen a lakásba. Ilyenkor a kutya gyakran látja a macskát a gazdáék széles franciaágyának a kellős közepén pihenni, összebömbölyödve, mint valami kelni tett kalács, mely duzzogva figyeli őt.
Egy napon, amikor a gazdáék nem voltak odahaza, a macska meg elnyúlva aludt a paplan tetején, Foltos két lábra állt és úgy ámult be az ablakon. A macska nagyon mélyen aludt. De nemcsak a kutya bámult be az ablakon az alvó macskára, hanem a kakas, a három tyúk és a kecske is odament bámészkodni. Sőt még egy sündisznó is megjelent a nagy gyülekező láttán, és gyorsan fel is mászott a repkény ágain, hogy a legjobb helyről figyelhesse a jelenetet. Két sárga hörcsög, akik a macskától való félelmükben nem szoktak kijárni, most ők is megjelentek, és fölmásztak a szemközti ablakpárkányra. Érkezett a szamár is, két hátsó lábára emelkedve beállt a két hörcsög közé. És mivel egész délelőtt a káposztáskordét húzta, hogy majd belesántult, azt kérzezte a sárga színű szomszédoktól:
