A csillár még csilingelt egy rövidke percig, aztán borzalmas robajjal lezuhant a tanács asztalára.
- Istenem! – kiáltotta egyik csenevész tanácsos, amint előmászott egy nehéz aranyalmákkal díszített lepel mögül, és már próbált volna gúnyolódni a királykisasszonnyal, de a generálisoknak már nem volt hozzá semmi kedve.
A főkamarás tüstént egy kanna erősen fajéhazott és borsozott teát készített, és mindannyian átvonultak egy kisebb terembe, ahol hozzá is fogtak gyorsan megbeszélni és elkészíteni a tervet.
Időközben egy végtelen hosszú sor hangyacsapat érkezett a tanácsterembe. Kis tégelyekben átlátszó enyvet hoztak magukkal, és elkezdték összeszedegetni, összeragasztgatni a lezuhant csillár porszemnyi darabkáit.
Ahogy Mirmidonna felébredt, elszaladt, hogy megvizsgálja a generálisok terveit. Már az ebédidő is eljött, de nem engedte meg nekik, hogy ebédelni menjenek. És nem is ült többé közéjük, hanem az asztalfőn foglalt helyet egy széles rózsafa karosszékben. Åket pedig az asztal kétoldalára ültette, három – három széknyi távolságra egymástól.
Szétnyitotta a rajzolt terveket, nézegette, és közben almát rágcsált. A tanácsosok pedig halkan beszélgettek, néha pedig a nagy csöndben hallani lehetett az alma majszolását, néha pedig egy-egy bendőnek a korgását.
Egyszercsak egy szentjánosbogár – kém érkezett, aki sürgősen a királynő színe elé akart vonulni, hogy jelentést tegyen a szürkesáskákról, akik egy óra múlva támadni fognak, négy csapatban érkeznek, amelyeket négy parancsnok vezet majd, köztük a híres Kátrány Ezredes.
