Bementem a házba. A rusnya lány ott kavargatott valamit a tűzhelyen, a kemencéből pedig pörkölt illata áradt, és valami ismeretlen fűszerefüveké, amelyek minden bizonnyal a dombtetőről származhattak, és amelyeket csak az idevalósi asszonyok ismertek. Érdekes módon a gyermekkoromat juttatták eszembe. A számban összefutott a nyál. Tehát férjhez akar menni a vén bivaly. Vajon a lánytestvérei is főztek puliszkát? Mert sehol sem látni őket. Kezdtem leizzadni. S hátha ennek a rusnyának a puliszkájára esik a választásom? Vajon ennyire gonosz lesz velem a sors? Aztán átfutott egy gondolat a fejemen. Ezek olyan lányok voltak, akik elutasították kérőiket. De vajon olyan kérők is léteztek, akik elutasították menyasszonyaikat? És ha igen? Akkor mi történt velük? És hogyha a makacs lányok bivalytehenekké váltak, akkor a makacs, válogatós fiúkból mi lett?…bivalybika?
Délfele bementem a faluba. A puliszkák már ott sorakoztak egy hosszú asztalon, leterítve szépen asztalruhákkal, a házasulandó legények pedig ott álltak zavarodottan, kalapjukat gyűrögetve, kóstolgatták, nézegették a puliszkákat. Mindenik puliszka alatt volt egy jel, de azt az intéző gondosan bejegyezte egy irkába, úgyhogy semmiféle csalásnak nem volt itt helye. A puliszka mellé a lányok más finomságokat is előkészítettek, amelyeket a puliszkával együtt kellett fogyasztani: töltött-, vagy rántott káposztát, nyúl- és fürjpörköltet, és természetesen pálinkásbutykosokat.
Én nagyon éhes voltam, a szemeim szikráztak az éhségtől, hisz egész nap semmit nerm ettem, mivel a kérők ezen a napon nem kaphattak más eledelt. Végignéztem az összes puliszkát, de nagy különbséget nem láttam köztük. Találtam, hideg és kemény puliszkákat is, mint ahogy azt a gyerek mondta volt, és ráeszméltem, hogy mindez nem tréfadolog.
Hát egyszercsak látom, hogy az előttem álló legény felemel egy puliszkát. Meg is jelenik a puliszka tulajdonosa, egy szemrevaló csinos lány, hogy majd kipukkadtam mérgemben. Egy másik legény is felemelt egy puliszkát, s hát már hozták is a rusnya vénlány szép kishúgát, aki nekem annyira tetszett. Feldühödve a másik két legény szerencséjén, magam is felemeltem hirtelen egy puliszkát, s máris jött a vörösképű gazda, vezetgetve felém a rusnya némbert, és azt mondja:
- Jó órában legyen mondva, fiam!
A világ csúfja pedig rámvicsorítja nagy kapafogait, és megigazítja azt a semmilyenszínű, gyér hajazatát.
