Aztán félbehagytam az élcelődést és elkezdtem enni. Amikor egyszer hirtelen felpillantottam, észrevettem, hogy a lányokra nagyon rájött a kacaghatnék, hogy alig bírják visszafogni magukat.
Az volt a szokás ebben a faluban, hogy nyári napfordulókor a férjhezadandó lányok puliszkát főztek, és azt a falu közepén lévő tűzhelynél egy asztalon elhelyezték. A kérő pedig jött és választott egy puliszkát, amely formára, vagy nizre megtetszett neki, és azt a lányt vette el feleségül, aki ezt a puliszkát főzte. Messzi vidékekről sereglettek ide Kukoricafalvára mindenhonnan a kérők, hogy menyasszony találjanak maguknak.
Én egy nagyon válogatós kérő voltam. És hiába teltek-múltak az évek, csaknem akadt menyasszony a számomra. nigy hát édesanyám elküldött ide Kukoricafalvára, mondván, hogyha én nem tudok választani, akkor a sors majd csak gondoskodik rólam is. Anyámnak igaza volt, és ráadásul tudta, hogy a Kukoricafalván kötött házasságok mindig szerencsések szoktak lenni, és a feleség vagy a férj sosem jut odáig, hogy panaszra nyissa a száját.
A munkában nekem is kellett segítkezni, kértem, hogy vihessem legeltetni a bivalyokat meg a kecskéket. Meg is engedték nekem. Félve figyeltem, hogy vajon köztük van-e az iszapfürdős bivaly, de nem volt.
Megkaptam a tarisznyámat, benne a hagymát hideg puliszkával, és elkezdtem a dombon fölfele terelni a csordát egy tízéves forma fiú, és néhány nagy bozontos juhászkutya társaságában.
Felértünk a dombtetőre, ahol a bivalyok elkezdtek legelni, aztán amikor a nap már egészen magasról tűzött, akkor lehajtottuk őket a domb aljába, a folyóhoz, hogy megitassuk. Ittak és fetrengtek a mocsaras parton, amíg csak kedvük tartotta. Egyszercsak hallom, hogy a fiú az egyik bivalytehenet megböki a botja végével, és ezt mormogja neki:
- Hogy mennétek már egyszer ti is férjhez, ne kelljen annyit kínlódni veletek!
- Hát majd csak férjhezmennek, amikor eljön az idejük! – mondtam mosolyogva.
- Mit habogsz ott össze-vissza, te kelekótya! – mondta nekem a fiú, az apja megszokott szúrós modorában.
- Mit mondtál? – öntött el a méreg, és hirtelen elkaptam a fülét. De abban a pillanatban az összes bivaly felemelte a fejét, és felém vette az irányt.
