- Hallod-e, – mondta Lukács – te a barátom vagy, és igaz amit mondtál, de nem tudom, hogy mi az oka. Egyszerre létezik és nem létezik.
Eszembe jutott a létezésről szóló második magyarázata. A létezik elé mondott nem ugyancsak igent jelenthet…létezik és létezik… – és elhallgattam.
De a kezemmel legyintettem, hogy torkig vagyok már ezekkel.
Nehéz gondolatok özönlötték el az agyamat: meg fogom mondani Lukácsnak, hogy végeztem vele örökre, hogy is képzeli, hogy nigy elbolondíthat engem! Hisz a kislánynak még az arca is megváltozott időközben! nitkozott varázsló família!
- Hallod-e, – mondta Lukács – te a barátom vagy, és igaz amit mondtál, de nem tudom, hogy mi az oka. Egyszerre létezik és nem létezik.
Eszembe jutott a létezésről szóló második magyarázata. A létezik elé mondott nem ugyancsak igent jelenthet… létezik és létezik… – és elhallgattam.
De a kezemmel legyintettem, hogy torkig vagyok már ezekkel.
Végignyúltam az ágyon, karjaimat a fejem alá tettem, és néztem az agyagfal repedésein keresztül beszivárgó vörös fényeket. Már-már elaludtam a fürdés meg a gyaloglás okozta fáradtságtól, de hirtelenjében kitakaróztam, és kiszaladtam a szakadék szélére. A folyóvizek fehéren ragyogtak a sötét völgyben, és a falu tehenei ott ballagtak szépen hosszú sorokban, amelyeknek úgy tűnt, hogy nincs is végük.
Az egyik tehén hátán kirajzolódott Annácska alakja. A símahátú fennsík irányába haladtak fölfele az égen, a hold pedig a fennsík alatt világított, az első tehenek már egymás után szépen odaértek. Fénykoszorú övezte törékeny és fekete alakjukat.
