Egyszercsak a csatatéren, a harc kellős közepén megjelent egy fehér lovas. Hosszú hajfürtjei kikandikáltak a sisakból. Le is vette a fejéről nyomban a sisakját, s hát nem volt más, mint Nadragulya király lánya, aki oly szép volt, hogy a napra lehetett nézni, de rá nem. A lány el is kezdett nyomban kiabálni:
-Hej, Dinnyemag Királyfi, állítsd le a harcot, mert megígérem, hogy feleségül megyek hozzád!
A királyfi csak nézte a lányt és szeme elé emelte a tenyerét. Rögvest leállította a hadakozást és elrendelte a békét.
A szépséges királylánnyal és ennek apjával, Nadragulya királlyal együtt a királyfi visszatért apja kastélyába. Itt három éjjel és három napon át tartó nagy lakodalmat csaptak.
Nadragulya király a fiataloknak adta negyed királyságát, de mivel rettentő fukar volt, nem sok idő múlva vissza is kérte.
Dinnyemag Királyfi és ifjú felesége csak nevettek a dolgon. Vissza is adták neki a földjeit tüstént, ráadásul a rajtuk lévő gazdag dinnyeterméssel együtt. Ezután pedig boldogan éltek, és talán még ma is élnek, ha meg nem haltak.
