A falu neve Kukoricafalva volt, és egy völgykatlanban húzódott meg, a kerek galuskadombok aljában. nigy a falu lakói jól láthatták a dombok hátán a marhákat, amint a napot csavaros szarvaikra tűzték, és úgy legelésztek.
Estére megérkeztem ahhoz a házhoz, ahol már vártak rám. A bivalyok jődögéltek hazafele a legelőről a jól kivert ösvényeken. Minden háznál nagy volt ilyenkor a sürgés, el kellett látni az állatokat, és a vacsorához kellett készülődni. Bementem és megvártam türelmesen, amíg a csordát megitatták, aztán behajtották őket az istállóba. A legnagyobb lány, aki egy szikár, nyurga, színtelen hajú teremtés volt, egy bögrében vizet hozott nekem. Az úttól kimelegedtem, az ajkaim kiszáradtak a szomjúságtól. Egyszerre kiitam a bögre vizet, és ismét kértem. A lány töltött másodszorra is, de ekkor a ház ura, a lány apja – ez a hegyomlásnyi nagy vörösbajszú ember, akinek olyan piros volt a bőre, mintha a kemencében sütögették volna pontosan ilyenre – rámordult a lányára:
- Hozzlsza egy veder tejet!
A lány elindult hátrafele, és gyorsan hozott egy veder tejet. Minden családtag az istállóban volt tehenet fejni. A lány tejet akart tölteni a bögrémbe, de én már nem bírtam kivárni, gyorsan elkaptam a vedret, és félig kiitam, úgy, hogy az még az ingemre is ráloccsant, aztán letettem egy asztalra, amely ott állt az udvaron.
Jól kifújtam magam, majd kiittam a vedret fenékig. Megtörültem a számat egy kendővel, aztán szépen megköszöntem.
- Egészségedre, te legény, - mormogta a nagy ember, s közben az üres vedret nézegette. Aztán megkérdezte, hogy mi szél fújt engem erre, és úgy tett, mintha nem tudta volna. Mondtam neki, hogy menyasszonyt keresek, és hogy hallottam, mennyi szemrevaló, ügyes, szorgos lány lakik ebben a faluban.
- Úgy is van, – mondta – nézd, az én legnagyobb lányom pontosan egy ezek közül a szép lányok közül. De túlságosan fennhordja az orrát, és már visszautasított minden legényt, aki eddig megkérte – és hajaj, hányan megkérték már! – de mivel egy sem volt eléggé szép és okos neki, hát még most is hajadon, no dehát a virág is akkor a legszebb, hogyha jól kivirágzott, hi, hi!
