A kapuhoz ért végre, ott pedig hosszadalmasan keresgélte a nagy kapukulcsot, amely a szoknyája egyik zsebébe volt elrejtve. Kinyitotta a kaput és behívta a gyerekeket a sárgaköves udvarra, aztán bevezette őket a kastély egyik termébe, amelyben régi karosszékekkel körülvéve egy nagy kerek asztal volt, akkora, hogy szinte az egész termet elfoglalta. A gyermekeket hellyel kínálták. A gólya, aki követte őket, boldogan ült le melléjük az egyik karosszékbe.
Nézegették magukat az asztal tükörfényes lapjában, közben az öregasszony, aki velük szemben ült, a Felhők Városáról mesélt, majd megkérdezte őket, hogy mi járatban vannak. Åk elmeséltek mindent, aztán az öregasszony finom ennivalót, italt meg gyümölcsöt hozott, a gólyának pedig egy gránátalmával telt magasnyakú edényt. A gyerekek is, meg a gólya is jó étvággyal ettek, majd szépen megköszönték. Miután mindent megettek és megittak, meglepődve vették észre, hogy az asztal felszíne vízzé változott és rajta lebegnek a tányérok meg a poharak. A csillogó asztallap tehát nem volt egyéb, mint a Szivárványszéli Kút!
Az öregasszony miután összeszedte az edényeket, egy hal bukkant a feszínre, majd hirtelen megfordult, a farkával egyet csapott, és úszott is vissza a mélybe.
A gyermekek egy agyagkorsót belemerítettek a vízbe, ittak belőle, s lám, minden fáradtságuk elmúlt, szebbek és erősebbek lettek, mint ennek előtte voltak. Szemüket is jól megmosták, és a törülközővel, amit az öregasszony hozott, jól megtörülköztek. A körülöttük lévő tárgyak hirtelen színt váltottak, minden élénk színekben kezdett ragyogni.
Az öregasszony sem volt öreg többé, hanem Máriával egykorú fiatal lány, türkizkékbe öltözve, a haja pedig olyan vörös volt, mint a tűz lángja. Tiszta ruhákat hozott a két testvérnek, és segített nekik: Máriát arany-, az öccsét pedig kék színű ruhába öltöztette. Aztán elvezette őket a kastély egyik tornyába, ahonnan az egész várost be lehetett látni. Most látták csak, hogy milyen is ez a város, ahol annyit barangoltak: a falak türkiz és gránitzöld színűek voltak, a háztetők cserepei pedig vidám tarkák. A magas tornyokat vékony szivárványhidak kötötték össze, amelyek egymásba kapcsolódtak a város felett.
